Magyarország 1922. szeptember 18-án felvételt nyert a Népszövetségbe, és ennek következtében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek is a tagjai lettünk.
Az ILO közvetve ugyan, de jelentős szerepet játszott Magyarország első világháború utáni történelmi folyamatainak alakulásában, ugyanis hazánk 1938-ig 19 ILO egyezményt ratifikált.
A második világháború utáni időszakot egészen a hatvanas évek közepéig a nyugati világ és a szocialista blokk szembenállása jellemezte. A tripartit struktúrákon belül nemcsak a kormányok viszonyát jellemezte az éles szembenállás, hanem a nagy szakszervezeti szövetségek, a keleti blokkot tömörítő Szakszervezeti Világszövetség és a nyugati Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége szinte ellenséges viszonyban álltak egymással. Magyarország 1949-ben a tajvani rezsim elleni tiltakozásul kivonult a konferenciáról és egészen 1954-ig távol is maradt. A visszatérés után, az együttműködési törekvés demonstrálása érdekében 1956-57-ben összesen 14 egyezmény ratifikációjára került sor.
Az 1956-os forradalom újabb cezúra volt kapcsolataink történetében. 1957-től kezdődően az ILO évekig napirenden tartotta a „magyar kérdés”-t, a magyar küldöttek mandátumát az egymás után következő konferenciák egészen 1960-ig megsemmisítették, 1961-63 között pedig függőben tartották. A hatvanas évek közepétől lassan javultak kapcsolataink az ILO-val, amelyet egy 1966-os Konferencia alelnöki pozíciója, közös projektek és egy-egy ratifikáció jelzett, azonban a szocialista országok és az ILO kapcsolatát továbbra is bizonyos távolságtartás jellemezte.
A nyolcvanas évek végének reformfolyamatai, majd különösen a rendszerváltás után az új intézményrendszerek kiépítésében biztosított ILO segítségnyújtás magasabb szintre emelte kapcsolataink szintjét. 2000-től kezdődően Magyarország donor országgá vált, hiszen első ízben már anyagilag is támogattuk az ILO technikai együttműködési tevékenységét a gyermekmunka elleni IPEC program támogatásával.
A magyar Kormányt az 1996-99 és a 2011-2014 évi időszakban az Igazgatótestület rendes tagjává választották, illetve 2005-2008 majd 2008-2011 között az GB helyettes tagjai voltunk. 2024-ben Magyarországot újra az Igazgatótestület helyettes tagjává választották.
A magyar Kormányt az ILO-ban a Nemzetgazdasági Minisztérium képviseli (a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 96.§ (2) bekezdés (i) pontja alapján látja el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel kapcsolatos feladatokat), szorosan együttműködve, más illetékes tárcákkal (különösen a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az Igazságügyi Minisztériummal, és az Építési és Közlekedési Minisztériummal).
A munkaadói oldalon a következő országos szintű szövetségek vesznek részt Magyarország ILO tagságával kapcsolatos feladtok ellátásában: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ), a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), Magyar Iparszövetség (OKISZ), Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ), Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ-COOP), Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ), Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ). A Munkaadók Nemzetközi Szövetségének (International Organisation of Employers – IOE) a fenti szervezetek közül a VOSZ és a MGYOSZ a tagjai.
A munkavállalói oldal képviseletében a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZ), a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ), Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA), Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) és a Hetedik Szövetség vesz részt Magyarország ILO tagságával kapcsolatos feladatok ellátásában. Ezen szervezetek közül az MSZOSZ, a LIGA, a MOSZ és az ASZSZ tagjai a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (International Trade Union Confederation – ITUC).
Manapság a kormány és a szociális partnerek tudatosan törekednek szakmai szervezeteik erősítésére, nyelveket beszélő fiatal szakembereknek az ILO tevékenységébe történő fokozatos bevezetésére.
A tagországok ILO tagsággal kapcsolatos legfontosabb feladatait az Alapokmány határozza meg. Ezek a feladatok a következők:
1. Részvétel az ILO konferencián
Az Alapokmány 3. cikke alapján a konferencián a tagállamok tripartit küldöttségei vesznek részt. A kormányok kötelesek a nem-kormányzati képviselők kijelölése során biztosítani, hogy a képviselőket a legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezetekkel egyetértésben válasszák ki. A képviselőket tanácsadók kísérhetik. Hazánkban a kijelölésről szóló eljárást a Nemzeti ILO Tanács Alapszabálya rendezi. Az Alapokmány 13. cikk 2 (a) pontja alapján a képviselők és tanácsadóik szállás és utazási költségeit a kormányok kötelesek viselni.
2. Hozzájárulás az ILO költségvetéséhez
Az ILO tevékenységének költségeit a tagállamok hozzájárulásaiból fedezi az Alapokmány 13. cikk 3. pontja alapján. A tagdíj mértékét az elfogadott költségvetés százalékában határozzák meg. A tagállamokra kivetett százalékos arányt az ENSZ valamennyi szervezetére irányadóan New-York-ban határozzák meg 2 éves időszakokra vonatkozóan (GDP és egyéb mutatók alapján). Magyarország ennek alapján az ILO költségvetésének 0,223%-át fedezi 2026-2027-ben.
3. Az egyezményekkel és ajánlásokkal kapcsolatos feladatok
Az ILO egyezményekkel kapcsolatosan az ILO Alapokmánya különböző kötelezettségeket állapít meg, melyek a következők:
a) a konferencia által elfogadott egyezmények és ajánlások Országgyűlés előtti bemutatása [19. cikk 5. (b)-(c)]. Az Alapokmány vonatkozó rendelkezése alapján a Kormány jogában áll arról dönteni, hogy az adott egyezmény ratifikálását kezdeményezi, vagy a puszta tájékoztatásra (bemutatás) szorítkozik. Az ajánlások esetében kizárólag bemutatási kötelezettsége áll fenn (az ajánlások nem ratifikálhatók);
b) kormányjelentések elkészítése a ratifikált egyezmények végrehajtásáról (22. cikk); illetve a nem ratifikált egyezmények helyzetéről, a ratifikáció útjába álló akadályokról [19. cikk 5. (c)].
Ezek a feladatok – az egyezmények témája szerint – más-más minisztériumok hatáskörét is érinthetik, azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium minden ilyen kötelezettség esetén kezdeményezőleg és főfelelősként lép fel, ezzel eleget téve a kötelezettségeknek.
4. Magyarország által ratifikált ILO egyezmények
Magyarország az ILO-hoz történt 1922. évi csatlakozása óta összesen 73 egyezményt (és egy jegyzőkönyvet) erősített meg, amelyek közül jelenleg 51 hatályos [a földalatti munkáról szóló 1935. évi 45. számú egyezményt Magyarország 2008. április 7-én felmondta (2008. évi XVII. törvény). A felmondás annak az ILO által történt nyilvántartásba vételétől számított egy év elteltével, 2009. május 30-án lépett hatályba].
Az első ratifikációk még 1927-28-ban történtek. A legutóbbi ratifikáció a 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény megerősítése volt.